fenomenológiát

Fenomenológia egy filozófiai irány, amely a tudatban megjelenő jelenségeket és azok szerkezetét vizsgálja úgy, hogy középpontba helyezi a tapasztalás közvetlen megélését és a világ megjelenésének leírását. Célja a jelenségek esszenciális tulajdonságainak felfedése anélkül, hogy előfeltevéseket vetnénk fel a valóság természetéről.

A fenomenológiát Edmund Husserl alapozta meg a 20. század elején. Kulcsfogalmai közé tartozik az epoché vagy felfüggesztés, amely a hétköznapi előfeltevések felhagyását jelenti, valamint a redukció, amely a tudatosság struktúráinak feltárására irányul. Husserl megkülönböztette a noéma és a noésziszt, azaz a tárgy célzását és a hozzá kapcsolódó tudati aktusokat. A későbbi korokban a fenomenológia különböző áramlatokba rendeződött: Heidegger a létezés és a megértés ontológiai kérdéseit hangsúlyozta, Merleau-Ponty pedig az észlelés testközeli, orientations megéléseire helyezte a fókuszt, míg Sartre a szabadság és a sugárzott másik problémáit vizsgálta.

A fenomenológia ma két fő formában jelen van: leíró (deskriptív) fenomenológia, amely a tapasztalatok közvetlen leírását adja, és hermeneutikai vagy egzisztenciális vonásokkal gazdagított megközelítések, amelyek a jelentések és a kontextus-kapcsolatok értelmezésére törekszenek. Alkalmazzák a filozófián túl a pszichológiában, szociológiában, antropológiában, kognitív tudományokban és a humán-kutatásokban is, mint kvalitatív kutatási módszert vagy szemléletet a tapasztalatok megértésére.