fehérjeátvitelben

A fehérjeátvitel a fehérjék célba juttatásának és elhelyezésének összetett folyamata a sejten belül és sejtek között. A fehérjék helye meghatározza funkciójukat, ezért a megfelelő helyre kerülés alapvető a sejtszerveződés és a homeosztázis szempontjából. A célpontok közé tartozik az endoplazmatikus retikulum (ER) lumenje és membránja, a Golgi-komplexum, a mitochondriumok, a peroxiszómák, a sejtmag és a plazmamembrán, illetve a sejten belüli és sejtek közötti vákuumokba irányuló szekréció.

A targetingot jelző szignálok és kísérő receptorok koordinálják. Fehérjék jelzőpeptidot vagy transitpeptidot hordozhatnak, amelyeket például a jelzőrendszer felismer, és ez alapján kiválasztja az útvonalat. A transzlokáció több útvonalon történhet: ko- transzlációs transzlokáció az ER felé SRP-vezérelt felismeréssel és Sec61 transzlokon segítségével; poszt-transzlációs transzlokáció mitochondriumok Tom/Tim és más transzlokonok révén; valamint vesikuláris szállítás COPII-vel az ER és Golgi között, illetve COPI és clathrin-kapott szállítás a célhelyek felé. A sejtmagba jutó fehérjéket a nuclear pore complex és karyopherin-rendszerek irányítják. A fehérjeátvitel energiaigényes és ATP-, illetve GTP-hidrólást igényel, továbbá chaperonok (például Hsp70) segítik a megfelelő feltekeredést és minőségellenőrzést. A hibásan célzott fehérjék degradációra kerülhetnek (például ERAD-úton), ami a sejtek minőségellenőrző rendszereinek része.