fáziskompozíciója

A fáziskompozíciója egy többfázisú anyag vagy ötvözet esetében az egyes fázisok belső kémiai összetételét adja meg. Minden fázisra jellemző egy meghatározott összetétel, amely a hőmérséklet, nyomás és az összetétel többi összetevőjétől függően változhat. Ezzel szemben az egész rendszer összetétele az összes összetevő arányát írja le; a fáziskompozíció viszont a jelenlévő fázisok konkrét összetételét és azok arányát írja le.

A fáziskompozíció értelmezése gyakran fázisdiagramok alapján történik. Két fázis jelenléte esetén a tie-line végpontjai adják az egyes fázisok összetételét, és a fázisszámból adódó mennyiségi arányokat a lever-rule segítségével számoljuk. Egy adott hőmérsékleten és nyomáson a fázisok összetétele tehát meghatározott, és a fáziskoeplacing arányokkal együtt adja meg a teljes rendszer állapotát.

Mérés és meghatározás során számos módszer használható. Az X-ray diffraktív (XRD) technikával azonosíthatók a jelenlévő fázisok, míg a szcanning elektronmikroszkópiával (SEM) és energiakép-elemzéssel (EDS) a fázisok belső összetétele is megmérhető. További módszerek a TEM felvételek, differenciális fűtési kalibráció (DSC) és különböző mikroszkópos vizsgálatok.

Jelentősége van a fáziskompozíció mérésének a hőkezelés, hideg- és hártérfeszítéses terhelések, illetve a mechanikai tulajdonságok előrejelzésében. Például vas-szén ötvözetekben a ferrit és cementit fázisok összetétele határozza meg a pearlit szerkezetet, amely közvetlenül befolyásolja a szilárdságot és a duktor.