eszközillesztmodulok

Az eszközillesztő modulok olyan szoftveres komponensek, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógép operációs rendszere kommunikáljon a hardvereszközökkel. Gyakran a kernel részeként vagy kernel-modulként futnak, és a fizikai vagy virtuális eszközök felett egy egységes interfészt biztosítanak a magasabb szintű szoftverek számára.

Feladatuk, hogy a hardver sajátosságait elrejtve egységes, programozható API-t adjanak a rendszerszintű alkalmazások számára. Kezeli az I/O-műveleteket, a megszakításokat, a DMA-t, a teljesítmény- és energiagazdálkodást, valamint a hibakezelést és a státuszjelentéseket. A modulok gyakran támogatják a hot-plug lehetőségeket és különböző alaprendszertámasztási protokollokat, például PCI, USB vagy egyéb szabványokat.

Élettartamukat tekintve a modulok dinamikusan betölthetők és eltávolíthatók. Linuxon például insmod vagy modprobe parancsokkal töltjük be őket, míg rmmod-dal távolítjuk el; a modulok a kernelben exportált szimbólumokon keresztül kommunikálnak egymással és a hardverrel. A verzió- és kompatibilitási problémák miatt gyakran függőségkezelést és verzióellenőrzést alkalmaznak, és a modulok telepítése a rendszeres rendszerarchitektúra közelében történik.

Más operációs rendszerekben a koncepció hasonló, de a megvalósítás eltér. Linux kernel modulok, Windows alatt WDM vagy KMDF alapú meghajtók, macOS-en pedig IOKit-alapú meghajtók a fő példák. A hardverfüggetlen kód azonban minden esetben a modulokra támaszkodik a megfelelő kommunikáció érdekében.

Biztonság és megbízhatóság szempontjából a kernel-módú modulok kódja és viselkedése kritikus. A megbízható forrásból származó modulok előnyben részesítése, illetve a modulok aláírása és szignálása fontos védelmi intézkedés. A licencelés tekintetében Linux-környezetben gyakori a szabadlicenc, míg kereskedelmi környezetben zárt meghajtók is előfordulhatnak. Összességében az eszközillesztő modulok a hardver és a szoftver közötti létfontosságú hidakat alkotják.