erforrásfüggség

Az erőforrásfüggőség (eredetiben resource dependence theory, röviden RDT) az olyan szervezeti és társadalomtudományi keret, amely azt vizsgálja, hogyan alkalmazkodnak a szervezetek a külső erőforrások megszerzésének és fenntartásának korlátaival. A központi állítás szerint a szervezetek hosszú távon függnek az olyan erőforrásoktól, amelyeket harmadik fél birtokol, például pénz, információ, anyagok vagy munkaerő; akik ezen erőforrásokat kontrollálják, meghatározhatják a szervezet lehetőségeit és viselkedését. A függőség mértéke és az erőforrások kritikalitása hatalmi viszonyokat teremt a féloldalú felek között, amely a stratégiák és döntések meghatározója.

A megközelítés szerint a szervezetek különböző mechanizmusokkal próbálják csökkenteni vagy kezelni a függőséget: diverzifikálják az erőforrásaikat (például több bevételi forrás vagy beszállító), vertikális integrációval vagy együttműködésekkel (szövetségek, közös vállalatok), politikai és szabályozói befolyásolással, illetve a környezet alakításával. Eredményként nőhet a stabilitás vagy a rugalmasság, de a függőség új formákban is megjelenhet.

Az elméletet Pfeffer és Salancik dolgozták ki 1978-ban a The External Control of Organizations című műben. Kritikusai szerint túlzottan determinisztikus, és a mérés nehézsége miatt gyakran nehéz empíriával igazolni. Alkalmazási területei kiterjednek a vállalati stratégiától a nonprofit és közszféra szervezeteinek vizsgálatáig, valamint a beszállítói és piaci kapcsolatok elemzéséig.