epitópoknak

Epitópoknak vagy epitópikus determinánsoknak nevezzük az antigének azon részleteit, amelyet az immunrendszer felismer és amelyhez antitestek vagy T-sejt receptorok kötik magukat. Egy antigén több epitóppal is rendelkezhet, és egy adott epitóp általában csak egy szűk részt jelent az antigén szerkezetéből. Epitópok lehetnek lineárisak (egymás után sorakozó aminosavak) vagy konformációsak (a fehérje háromdimenziós szerkezetében összehajtott, helyhez kötött összeállítások).

B-sejtek epitopjai jellemzően a antigen felszínén hozzáférhetők, és az antitestek kötik meg őket. Sok B-sejt epitóp konformációs, vagyis a szabályos lineáris szekvencián túl a fehérje térbeli megjelenítésétől függ. T-sejt epitopokat általában rövid peptidek képviselnek, melyeket a hólyagos vagy antigen-presentáló sejtek MHC molekuláin keresztül mutatnak be. CD4+ T-sejtek az MHC II által bemutatott peptidekre reagálnak, míg CD8+ T-sejtek az MHC I által prezentált peptidekre.

Az epitópok felismerése fontos az immunválaszok megértésében és különösen lényeges a vakcinafejlesztésben, diagnosztikában és immunterápiákban. Epitópok mapelése (epitópazonosítás) különféle módszerekkel történik, például peptidkönyvtárak, phage display, vagy számítógépes előrejelzések segítségével. Ezek az ismeretek lehetővé teszik olyan epitóp-alapú vakcinák vagy terápiák tervezését, amelyek célzottan fokozzák a védettséget vagy a diagnosztikai pontosságot.

Kihívások közé tartozik az immunodominancia eloszlása, a vizsgált epitópok variabilitása, a glykóknak az epitópok maszkírozása által történt hatása, valamint a keresztreaktivitás és a megfelelő immunológiai egyensúly elérése.