epilepsziás

Az epilepsziás kifejezés olyan személyre utal, akinél az epilepszia nevű krónikus neurológiai betegség áll fenn, amelyet ismétlődő, nem provokált rohamok jellemeznek. A rohamokat az agyban kialakuló rövid, hirtelen elektromos leforderítések okozzák. Az epilepsziát általában akkor beszélünk diagnosztizált állapotként, ha a betegnek legalább két rohamot vagy egy rohamot követően ismert rohamokra való hajlamot mutató agyi rendellenességet észlelnek.

A rohamok fő típusa két csoportra osztható: fókuszos (részleges) és generalizált. Fókuszos rohamok előtt vagy közben érintett lehet egy-egy agyi terület; tünetei többek között izomrángás, érzészavar vagy tudatzavar lehetnek. Generalizált rohamok esetén az egész testre kiterjedő rángások, eszméletvesztés vagy rövid tudatvesztés fordul elő. Egyéni rohamok és tünetek összetétele változó lehet, és befolyásolja az életkor, fejlettségi szint és az általános egészségi állapot.

Diagnózisban szerepelnek az orvosi anamnézis, a rohamokra vonatkozó részletes leírás, elektrofiziológiai vizsgálatok ( EEG) és képalkotó vizsgálatok (pl. MRI). Kezelésének alappillérei az antiepileptikus gyógyszerek (AED-k), amelyek jelentős részben rohammentességet vagy rohamok gyakoriságának csökkenését eredményezik. Inkonzisztens esetekben sebészeti beavatkozások, neuromodulációs eljárások vagy speciális diétás terápia ( ketogenic diéta) választhatók.

Életmód és biztonság: megfelelő alvás, fegyelmezett gyógyszerszedés, alkoholfogyasztás korlátozása és bizonyos tevékenységek, például vezetés szabályozása az illető rohamtörténetétől függően fontos. A prognózist befolyásolja a rohamok típusa, az életkor, és a kezelésre adott válasz. A SUDEP, vagyis epilepsziával összefüggő hirtelen haláleset kockázatát érdemes tisztában tartani, és ennek megelőzése érdekében a rendszeres orvosi követés kiemelten fontos.