energiafüggetlenség

Energiafüggetlenség egy ország energiafogyasztásának olyan jellemzője vagy célja, amely a külföldi energiaimporttól való függőség csökkentésére irányul. Ennek érdekében törekszenek az energiaforrások diverzifikálására, a belföldi termelés növelésére, az energiahatékonyság javítására és stratégiai tartalékok létrehozására. Fontos megkülönböztetni az energiafüggetlenséget a teljes önellátástól: a globális energiapiacok részeként a külkereskedelem továbbra is jelen lehet, de a külső sokkokkal szembeni kitettség mérsékelhető.

Az eszközök közé tartozik a energiaforrások diverzifikálása (különböző energiaforrások és beszállítók bevonása), a hazai termelés növelése (például megújuló energia, korszerű erőművek), az energiahatékonyság és keresletoldali menedzsment, a határokon átívelő energiainfrastruktúra fejlesztése és stratégiai tartalékrendszerek kiépítése. Emellett fontos a piacok és szabályozás reformja, hogy csökkenjen a spekulatív áringadozások hatása, és javuljon az energiaellátás rugalmassága.

Geopolitikai szempontból az energiafüggetlenség csökkentheti egy ország külső kitettségét és növelheti rezilienciáját a külső sokkok, például szállítási zavarok vagy árfolyam-ingadozások esetén. Ugyanakkor a teljes függetlenség ritkán reális, mivel az energiafelhasználás és a gazdasági kapcsolatok regionális integráció és nemzetközi kereskedelem által is formálódik.

Mérőszámai közé gyakran tartozik az importált energia aránya a teljes energiafelhasználáson belül, a hazai termelés aránya és a megújuló részaránya. A viták középpontjában gyakran az áll, hogy a függetlenség hangsúlya hogyan befolyásolja a megfizethetőséget, a környezetbarátságot és a hosszú távú beruházási költségek megítélését.

Az európai kontextusban a közös energiabiztonságra törekvés példája az Energiaunióhoz és a belső piac fejlesztéséhez kötődik, míg más régiók saját megújuló programokat és stratégiai készleteket alakítanak ki a kockázatok csökkentése érdekében.