elpusztulás

Elpusztulás a magyar nyelvben a pusztulás vagy megsemmisülés általános kifejezése. Jelzi egy dolog végleges megszűnését vagy romlását, lehet fizikai állapotromlás vagy az élőlények, tárgyak és közösségek teljes elvételének eredménye. A szó a el- előtagból és a pusztulás főnévből származik, és sokféle jelentésben használható.

Általános értelemben az elpusztulás olyan esemény vagy állapot, amely valaminek a létét vagy fenntartottságát véget vet. Gyakran előfordul történeti, természeti vagy katasztrofális kontextusban, például földrengés, tűzvész vagy háború nyomán. Személyekről szóló mondatokban a pusztulás a halált vagy halálos katasztrófát is kifejezheti.

Biológiában a különbség a kihalás és az elpusztulás között fontos: a kihalás a fajok teljes eltűnését jelenti, amely szakkifejezés. Az elpusztulás ehelyett gyakran egyedek vagy lokálisan előforduló populációk halálát, illetve a helyi megsemmisülést jelenti, és nem feltétlenül jelenti az egész faj végleges megszűnését.

Okok közé tartozhatnak természeti katasztrófák, környezeti degradáció, fertőző betegségek, vagy emberi tevékenység miatti pusztítás. A megelőzés és kezelés közé tartozik a védelem, a megőrző intézkedések és a kockázatcsökkentés. Elpusztulás történhet egyedi eseményként vagy hosszabb folyamatként, és használható történelmi, kulturális vagy földrajzi kontextusban is.