elméletépítésben

Az elméletépítés olyan tudományos tevékenység, amely új elméleti kereteket, fogalmi struktúrákat és modelleket dolgoz ki annak érdekében, hogy jelenségeket magyarázni és előre jelezni lehessen. A cél egy koherens, összefüggő keretrendszer létrehozása, amely széleskörű jelenségekre érvényes és a megfigyelésekkel összeegyeztethető.

A folyamat általában problémameghatározással kezdődik, amelyet irodalmi áttekintés és megfigyelések támasztanak alá. Ezt követi fogalmak és definíciók megfogalmazása, majd elméleti modellek felépítése: koncepciók, kapcsolatrendszerek és előrejelzések megfogalmazása. A gyakorlati munka gyakran ötvözi indukciós és deduktív megközelítéseket: megfigyeléseket és adatokból következtetéseket vezetünk le, illetve a modellek következtetéseit próbára tesszük empirikus vagy értelmező módszerekkel. A ciklus során az elméletet korrigálják vagy átdolgozzák a bizonyítékok fényében, és új hipotézisek születhetnek.

Fontos szerep jut a tudományfilozófiai háttérnek: Popper falsifikációjának elvei szerint egy elmélet akkor tud megőrizni hitelességet, ha cáfolható és a cáfolatokkal szemben ellenőrizhető; Kuhn paradigmaváltásai és Lakatos kutatási programjai pedig a fejlődés történeti és közvetítő kereteit kínálják. Az elméletépítésben törekedni kell koherenciára, egyszerűségre és összhangra a megfigyelésekkel, miközben figyelembe veszik a kontextuális korlátokat és a megközelítések közötti kompromisszumokat.