ellenállók

Az ellenállók olyan elektromos alkatrészek, amelyek ellenállást biztosítanak az áramkörben. Fő feladataik közé tartozik az áram korlátozása, a feszültség osztása és a hő termelésének szabályozása. Az ellenállás értékét ohmban mérik (R). Az Ohm-törvény alapján V = IR, ahol V a feszültség, I az áram, és R az ellenállás. A névleges teljesítmény megmutatja, mennyit képes felvenni a megadott körülmények között.

A legfontosabb típusok a fix és a változtatható ellenállók. Fixek közé tartoznak a szénfilmes, szén-összetevő, fémfilmes, fémoxid és huzalrezisztorok. Változtatható ellenállók a potenciométerek és a trimmerek. A méretek lehetnek hagyományos vezetékes (through-hole) vagy SMD kivitelűek.

Jelölés és paraméterek: a fix ellenállókat gyakran színes sávokkal jelölik (érték, tolerancia). Tolerancia általában ±1 %, ±2 %, ±5 %, ±10 %. A hőmérséklet-koefficiens fontos a precíz áramkörökben (ppm/°C). A névleges teljesítmény gyakran 0,125–2 W közé esik; nagyobb teljesítményigény esetén huzalrezisztorokat használnak.

Alkalmazások: feszültségosztók, áramkörök meghatározott áramának korlátozása, referencia- vagy bias-vezetők, RC-szűrők, és különböző hálózati kombinációk soros vagy párhuzamos kapcsolásokban.

Mérés és karbantartás: mérhetők multiméterrel; hibák közé tartozik megnyíló vagy rövidzár állapotok, drift vagy túlmelegedés.