ellenállásérzékelk

Az ellenállásérzékelő, gyakran csak ellenállásként emlegetve, egy olyan elektronikai passzív komponens, amely korlátozza az elektromos áramot. Két csatlakozója van, és az áramkörben betöltött szerepe alapján két fő típusát különböztetjük meg: az állandó ellenállásokat és a változtatható ellenállásokat. Az állandó ellenállások értéke a gyártás során rögzített, és nem változtatható. A változtatható ellenállások, mint például a potenciométerek vagy a trimmerpotméterek, lehetővé teszik az ellenállás értékének módosítását a működésük során.

Az ellenállásokat leggyakrabban ohm (Ω) egységben mérjük. Az ellenállás mértékét az anyag vezetőképessége, a vezető hossza és keresztmetszete, valamint a hőmérséklet befolyásolja. Az ellenállások anyaga lehet szén, fémréteg vagy huzal. Felépítésüket tekintve lehetnek áthatolós (through-hole) vagy felületszerelt (surface-mount) alkatrészek.

Az ellenállások számos elektronikai áramkörben játszanak kulcsszerepet, például feszültségszabályozásban, áramkorlátozásban, jelformálásban és szűrőkben. Az Ohm-törvény (V = I * R) írja le az ellenállás, a feszültség és az áram közötti kapcsolatot. Az ellenállás hőelvezető képessége is fontos szempont, különösen nagy teljesítményű alkalmazásokban, ahol a túlmelegedés elkerülése érdekében megfelelő méretű vagy hűtőbordával ellátott ellenállásra van szükség. Az ellenállások szinte minden elektronikai eszközben megtalálhatóak, az egyszerű zseblámpától a komplex számítógépekig.