ellenállásérték

Az ellenállásérték, más néven rezisztencia, egy fizikai tulajdonság, amely leírja, hogy egy anyag mennyire akadályozza az elektromos áram áramlását. Az ellenállás mértékegysége az ohm, rövidítve görög nagybetűvel, omegával (Ω). Minél nagyobb az ellenállásérték, annál nehezebben tud áthaladni az elektromos áram az anyagon.

Az ellenállásérték függ az anyag típusától, annak hosszától, keresztmetszetétől és hőmérsékletétől. A vezető anyagok, mint például a réz vagy az ezüst, alacsony ellenállásértékkel rendelkeznek, míg az izolátorok, mint a gumi vagy az üveg, nagyon magas ellenállásértékkel bírnak. A vezeték hosszának növekedése növeli az ellenállást, míg a keresztmetszetének növekedése csökkenti azt. A hőmérséklet hatása az ellenállásra az anyagtól függően változhat, de általában a fémek ellenállása nő a hőmérséklet emelkedésével.

Az ellenállásérték alapvető szerepet játszik az elektromos áramkörök tervezésében és működésében. Az ellenállásokat használják áramszabályozásra, feszültségek felosztására és más funkciók ellátására. Az elektronikában gyakran használnak olyan alkatrészeket, amelyeket ellenállásoknak hívnak, hogy pontosan beállítsák az áramkörök működését. Az ellenállás alapvető fogalom az Ohm-törvény megértéséhez is, amely az áram, a feszültség és az ellenállás közötti kapcsolatot írja le.