ellenállástényez

Az ellenállástényez, magyarul ellenállási tényező vagy fajlagos elektromos ellenállás, egy anyagra jellemző fizikai mennyiség. Jelölése görög betűvel, ró-val (ρ) történik. Az ellenállástényez azt írja le, hogy egy adott anyag milyen mértékben akadályozza az elektromos áram átáramlását. Minél nagyobb az ellenállástényez értéke, annál jobban ellenáll az anyag az elektromos áramnak, azaz annál rosszabb a vezető. Fordítottan, minél kisebb az ellenállástényez, annál jobb a vezető.

Az ellenállástényez mértékegysége a SI rendszerben ohmméter (Ω⋅m). Kiszámítása az elektromos ellenállás (R), a vezető hosszúsága (l) és a keresztmetszeti területe (A) segítségével történik a következő képlettel: ρ = R ⋅ (A/l). Tehát egy adott anyagból készült vezeték ellenállása egyenesen arányos az ellenállástényezével és a hosszúságával, fordítottan arányos pedig a keresztmetszeti területével.

Különböző anyagoknak eltérő az ellenállástényezük. Például az ezüst, a réz és az alumínium kiváló vezetők, alacsony ellenállástényezővel rendelkeznek, ezért gyakran használják elektromos vezetékek készítésére. Ezzel szemben az üveg, a gumi vagy a műanyagok kiváló szigetelők, nagy ellenállástényezővel, így alkalmasak a vezetékek szigetelésére. A hőmérséklet is befolyásolja az ellenállástényez értékét; általában a fémek ellenállástényezője nő a hőmérséklet emelkedésével, míg a félvezetők és szigetelők esetében ez fordítva is lehet.