elhívása

Elhívása a magyar nyelvben a ige elhívni képzett főnévi igenév alakja, amely a hívás, meghívás vagy felhívás jellegű cselekvésnek a neve. A birtokos személyraggal ellátott forma, például elhívása, azt fejezi ki, hogy kié a hívás vagy meghívás.

A szó legáltalánosabb jelentése a meghívás vagy felhívás cselekvésének és ennek tárgyának kifejezése. Ebben a értelemben gyakran használják a rendezvényekre szóló meghívások vagy valakit feladatokra való behívásának leírására. A jogi vagy hivatalos kontextusban az elhívás kifejezést megjelölésként használják: formailag olyan értesítés, amely meghatározott személy megjelenését vagy részvételét kéri. Vallási vagy személyes kontextusban az elhívás a hivatás vagy küldetés fogalmát is kifejezheti, például egy belső vagy isteni iránymutatás értelmében.

Nyelvtani megjegyzésként az elhívás a szó tőből képzett főnévi igenév, és a birtokos formák lehetnek elhívása (az ő elhívása) vagy elhívásai (az ő elhívásai). A szó jelentése a kontextustól függ, és a meghívás, a hívás vagy a jogi megkeresés értelemben is alkalmazható. A hasonló kifejezések közé tartozik a meghívás és az idézés, amelyek árnyalatukban eltérnek a szó legáltalánosabb használatától.