elfeledés

Elfedeés, más néven felejtés, az a jelenség, amikor korábban megtanult információk elérhetősége vagy hozzáférhetősége gyengül vagy megszűnik. Össztanulmányaiban a memória általános működésének része, hogy nem minden emlék marad örökre elérhető úgy, ahogy az eredetileg megőrizték. Az elfelejtés nemcsak a személyes emlékekre vonatkozik, hanem a tudományos, nyelvi vagy mindennapi információkra is érinti.

A felejtés fő elméleti keretei közé tartozik a decay, azaz az idő múlásával történő elhalványodás elmélete, amely szerint a memóriaképek idővel elhalványulnak, ha nem használják őket. Az interferencia elmélet szerint a hasonló információk zavarelnék a felidézést: a régebbi memóriák kanonáját például proaktív (újabban megszokott információk zavarják a régebbiakat) vagy retroaktív interferencia (frissen tanult anyag zavarja a korábbit). Az előhívási gyengeség vagy cselekvő helyettesítés (retrieval failure) akkor lép fel, amikor a memória létező, de megfelelő utalójel nélkül nem hívható elő. Motivált felejtés is létezik a pszichológiában, például védekező mechanizmusok révén elnyomott vagy részben elfelejtett tartalmak, de ez nem minden esetben tekinthető patológiának.

A felejtést gyakran követi a tipikus „megtartási görbe”: gyors lecsengés rövid időn belül, majd lassabb ütemű hanyatlás. Számos tényező befolyásolja, például a tanult anyag tömörítése, a kontextus és a környezet, az alvás, érzelmi állapot, életkor és a figyelem mértéke. Megelőzése vagy mérséklése érdekében hatékony módszerek közé tartozik a rendszeres visszahívás, a gyakorlás, a távoltatásos (spacing) ismétlés és a többértelmű, mélyebb kódolás.

A felejtés nem feltétlenül patológiás; normális része az emberi memória dinamikájának. Súlyos vagy hosszan tartó felejtés esetén azonban klinikai értelmezésre lehet szükség, például amnéziás állapotok vagy neurokognitív betegségek kontextusában.