elemszáma

Az elemszáma (jelölése Z) egy atomban a magban található protonok számát jelöli. Ezzel a számmal azonosítjuk egy adott elemet, ezért minden elemnek egyedi Z-értéke van. A jelenleg ismert elemeknél Z értéke 1-től 118-ig terjed, és a legnagyobb ismert elemet az oganesson (Og) képviseli.

Az elemszám szoros összefüggésben áll a kémiai tulajdonságokkal és a periódusrendszer rendezésével. Az elemeket növekvő Z szerint sorolják be a táblázatba, és az elektronelrendezés (különösen a külső héjak) alapján alakul ki az elemek kémiai viselkedése és veres típusai. Neutralis atomok esetén az elektronok száma is Z, tehát a rendszerezés egyben az elektronok teljes számát is meghatározza; ionoknál ez a szám megváltozhat.

A Z mellett a tömegarányt az A jelöli, amely a magban lévő protontok és neutrontok összes számát adja meg: A = Z + N. Isotópok ugyanazzal az elemszámmal (Z) rendelkeznek, de eltérő tömegszámmal (különböző neutronok száma). Az nuclide- vagy izotópjelölésben Z-t gyakran a tetején írják alá, például ^12_6C a szén-12, ^1_1H pedig a deutérium.

Összegzésként az elemszáma a magban lévő protonok száma, amely egyedi az elem számára, meghatározza az elemet a periódusos rendszerben, és kapcsolatban áll az elektronok számával és a többi nuklid tulajdonságával.