elasztomerek

Elasztomereknek nevezzük az olyan polimereket, amelyek hálózatos szerkezete miatt rendkívül nagy rugalmasságot és visszanyerési képességet mutatnak deformáció után. A hálózatot általában keresztkötések biztosítják, melyek lehetnek kén-, peroxid- vagy sugárzásos alapúak; bizonyos típusoknál a visszafogott kötések révén reversibilis jelleg is megfigyelhető. A készítmények közös tulajdonsága, hogy alacsony a tömegük és a Tg-jük sok esetben alacsony, így -60 °C és -120 °C körüli hőmérsékleteken is megőrzik rugalmasságukat.

A legfontosabb csoportok közé tartoznak a természetes kaucsuk (cis-1,4-polyizoprén) és a számos szintetikus elastomer. Ilyenek a SBR (sztiro-butadén gumi), BR (butadien gumi), NBR (nitril-butadien gumi), neopren (polichloroprén), EPDM (etilén-propilén-dién-monomer), továbbá a szilikon és a fluorozott elastomerek (FKM). Külön csoportot képeznek a termoplasztikus elastomerek (TPE), amelyek hőhatásra lágyítók nélkül újra megmunkálhatók és újrahasznosíthatók.

Alkalmazások széles köre: autóipari gumik és tömítések, tömlők, csapágy- és rezgéscsillapító elemek, orvosi és élelmiszeripari eszközök, valamint elektronikai és fogyasztói termékek tömítésében. Előnyei közé tartozik a kiváló rugalmasság, a jó rezgéscsillapítás és a kopásállóság, míg hátrányai lehetnek a hő- és ózonállóság függőssége és a környezeti terhelésre adott változásai. A fejlesztések középpontjában a jobb környezetbarátság és az újrahasznosítás lehetősége áll.