dózisméréssel

A dózismérés (dosimetry) a sugárzási források által kibocsátott ionizáló sugárzás anyagra és élő szövetekre gyakorolt hatásának mértékét és kockázatát meghatározó tudomány és gyakorlat. Célja számszerűen megadni az elnyelt dózist, illetve ezen dózisok biológiai következményeinek értékelését különböző alkalmazásokban, például diagnosztikában, radioterápiában, munkahelyi védelemben és környezeti megfigyelésben.

Főbb fogalmak közé tartozik az elnyelt dózis (D, Gy), amely a sugárzás anyagban elnyelt energiáját adja meg egységnyi tömegben. Ezt követi az egyenérték-dózis (H, Sv), amely figyelembe veszi a sugárzás típusának biológiai hatását, és végül a hatásos dózis (E, Sv), amely a különböző szervek kockázatát összességében jellemzi. A dózismérés tehát nemcsak a numerikus értékek megszerzéséről szól, hanem a kockázat-komparálásról és védelemről is.

Módszerek és eszközök között megtalálhatók a közvetlen mérést végző ionizáló kamrák, illetve a passzív doszimeterek, például termolumineszcens dózismérők (TLD), optikailag stimulált lumineszcens doszimeterek (OSL) és különféle félvezetős érzékelők. Ezeket a berendezéseket gyakran kalibrálják, és a méréseket nemzetközi vagy nemzeti standardokra vezethető vissza, biztosítva a nyomon követhetőséget és a minőségbiztosítást.

Alkalmazások közé tartozik a klinikai képalkotás és radioterápia támogató dózismérése, a foglalkozási dózismegfigyelés (dózismodellálás és -ellenőrzés a munkahelyeken) és a környezeti dózismérés. A dózismérés így kritikus eleme a biztonságos és hatékony sugárzáshasználatnak.