dugványozással

Dugványozás, vagy dugványozással történő szaporítás, olyan növényvédelmi és kertészeti módszer, amely vegetatív részek felhasználásával hoz létre új egyedeket. A dugvány lehet szár- vagy levél alapján vett rész, amelyet gyökerezésre bocsátunk, hogy a növény klónként, genetikai szempontból azonos legyen az anyaplantával. Széles körben alkalmazzák dísznövények és gyümölcsöt adó növények esetében, mivel gyors és viszonylag egyszerű módja a fajta megőrzésének és terjesztésének.

A dugványozás folyamata általában a következőket foglalja magában: egészséges, vírusmentes anyanövény kiválasztása; dugványok készítése úgy, hogy legyen 2–3 csomópont a darabban; az alsó leveleket eltávolítjuk, a felsőket pedig megőrizhetjük egy-két levéllel; szükség esetén gyökérképző hormont használunk; a dugványokat laza, vízvezető közegbe ültetjük, beltéri környezetben pedig gondoskodunk a magas páratartalomról, például fólia vagy műanyag burkolat alkalmazásával; a hőmérséklet legyen közel 20–25 °C, és a közeg legyen folyamatosan nedves, de soha ne álljon vízben. A gyökerezés ideje fajtafüggő, általában néhány hét és néhány hónap között mozog.

Érzékeny tényezők közé tartozik a szezonálisság és a növényfaj jellegzetessége: a puha szárú dugványokat tavasszal vagy nyáron gyakran használják, a félkemény vagy kemény dugványokat pedig később. Gyakori alkalmazási területek közé tartozik a rózsa, szőlő, sövények és egyes zöldségek, valamint házikertben ritkábban használt fajok clonalis szaporítása. A dugványozás előnye a genetikailag azonos utódok biztosítása; hátránya a fertőző betegségek továbbadhatósága és a sikerességi arány fajonként változik.