diszperziója

Diszperziója a kolloid- és suspenciós rendszerek központi fogalma: olyan állapot, amelyben a diszpergált fázis apró részecskék formájában oszlik el egy közegben. A részecskék mérete általában 1 nanométertől néhány mikrométerig terjed; kolloid diszperziókban tipikusan 1–1000 nm a méret. A diszperziók általában nem oldódnak fel, csak eloszlanak a közegben, és gyakran energiabevitel szükséges a kívánt részecskeátmérő eléréséhez.

Osztályozás szerint beszélhetünk kolloid diszperziókról (például tej zsírcseppek vagy pigment a festékben), suspenciókról (szilárd részecskék folyadékban), emulziókról (folyadék–folyadék) és aeroszolokról (gáz részecskékkel vagy folyadékkal). A kolloid diszperziók jellegzetessége, hogy a diszpergált fázis nem oldódik fel, és stabilitásukat gyakran felület- vagy töltéskiegészítők segítik.

Stabilizálásuk lehet elektrosztatikus (zeta-potenciál) vagy sterikus (polimeres réteg). Adalékanyagokkal, például felületaktív anyagokkal vagy polimerekkel érhetők el hosszú távú stabilitások. A diszperziók viselkedését befolyásolja a közeg hőmérséklete, viszkozitása és a részecskék összetétele.

Mérésüknél fontos a részecskeszám-eloszlás, a felület és a sűrűség jellemzése. Gyakori analitikai módszerek a dinamikus fényszórás (DLS), az elektronmikroszkópia és a részecske-eloszlás analízise. A diszperziókat széles körben alkalmazzák festékekben és tintákban, élelmiszer- és kozmetikai termékekben, gyógyszer- és gyógyászati rendszerekben, nyomtatásban, valamint energia- és környezettechnológiákban.