diszkriminációra

Diszkriminalációra, vagy egyszerűen diszkriminációra utaló jelenség olyan jogi vagy társadalmi megközelítés, amely egy személyt vagy csoportot a meghatározó tulajdonságaik alapján hátrányos megkülönböztetés ér vagy kizár. A védett jellemzők közé gyakran tartozik a nemzetiség, vallás vagy meggyőződés, nem, nemi identitás, kor, fogyatékosság, etnikai származás, szexuális orientáció, anyagi helyzet, vagy más jogilag védett tulajdonság. A diszkrimináció lehet közvetlen vagy közvetett, és előfordulhat egyéni esetekben vagy rendszerszintű formában.

Közvetlen diszkrimináció akkor valósul meg, amikor valakit kifejezetten a védett tulajdonsága miatt kedvezőtlen feltételekhez kötnek (például munkára vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés). Közvetett diszkrimináció pedig egy látszólag semleges szabály vagy gyakorlat, amely aránytalanul hátrányosítja egy adott csoport tagjait. A diszkrimináció gyakran összetett és interszekcionális jelenség, azaz több védett tulajdonság együttállása is hatással lehet.

A diszkriminációra vonatkozó jogi szabályozás is azt a célt szolgálja, hogy mindenki egyenlő bánásmódban részesüljön. Nemzetközi egyezmények és az Európai Unió joganyaga tiltja a diszkriminációt és előírja az egyenlő bánásmód elvét. Magyarországon a diszkrimináció tilalmát és az esélyegyenlőség előmozdítását több jogszabály és intézmény biztosítja, például a 2003. évi CXXV. törvény, továbbá panaszkezelő, bírósági és hatósági eszközök állnak rendelkezésre. A jogelőírások kiterjednek a foglalkoztatásra, az oktatásra, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és a közösségi élet egyéb területeire.

Hatásai közé tartozik a gazdasági és társadalmi hátrány, egészségügyi és pszichés terhek, valamint a társadalmi kirekesztés. A megelőzéshez szükségesek jogszabályi keretek, hatékony panaszkezelés, nyílt intézménygyakorlatok és esélyegyenlőségi programok. A diszkriminációra vonatkozó jogi és társadalmi válaszok célja a méltányos hozzáférés és a sokszínűség támogatása.