diakrítikus

Diakrítikus jelnek vagy diakrítikusként hívják azt a jelrendszert, amely egy betűhöz kapcsolódó írásjel révén módosítja a szótag hangértékét vagy a nyelvi funkcióját. A diakrítikus jelek lehetnek precomposed betűrészek (például í vagy ö) vagy kombináló jelek, amelyeket egy alapszóra vagy betűre helyezve hoznak létre teljes karakterláncot. Alkalmazásuk célja lehet a beszédhang megkülönböztetése, a magánhangzó hosszának jelzése, tónusok megadása vagy a szavak közötti különbségek kiemelése.

A leggyakoribb diakrítikus jelek közé tartoznak az ékezetek: akut ékezet (´) például á; gráv ékezet (`) például à; cirkumflex (â, ê, î); diaeresis vagy trema (ö, ü, ä); tilde (ñ, ã); cedilla (ç); macron (ā); caron vagy háček (č, š). Ezek legtöbbször a kiejtést vagy a nyelvtani funkciót jelzik. Egyes nyelvek tónusokat használhatnak, amelyeket diakrítikus jelek jelölnek; mások az írásjelek megkülönböztetésére szolgálnak, például a kis- és nagybetűs formában.

Digitálisan a diakrítikus jelek lehetnek előre beillesztett karakterek vagy kombináló diacrítikumok, amelyeket a betűhöz kapcsolva hoznak létre. Az Unicode mindkét megközelítést támogatja, és normalizációs formákkal (például NFC és NFD) lehet azonosítani és egységesíteni a karaktereket. A diakrítikus jelek hatással vannak a keresésre, rendezésre és szövegfeldolgozásra, és nyelvek közötti összehasonlításban is fontosak.