deszorpcióra

A deszorpció a felületeken megkötött anyagok leválásának folyamata, amely ellentéte az adszorpcionak. Olyankor következik be, amikor a környezeti feltételek megváltoznak, például a hőmérséklet vagy a nyomás, vagy egy oldószer jelenléte megváltoztatja a megkötés erőit. A folyamat fontos mind az adszorbensek regenerálásában, mind az analitikai mérésekben.

A deszorpció két fő csoportba sorolható: fizikai deszorpció (gyenge kölcsönhatásokkal, például van der Waals erők miatt történik) és kémiai deszorpció (kémiai reakciók vagy szolvatáció révén történő kilökődés). Gyakori módszerek közé tartozik a termikus deszorpció és a fény- vagy oldószer-deszorpció, amelyek különböző körülmények között dominálhatnak.

A deszorpció mérésére és modellezésére számos módszer létezik. A termikus deszorpciós spektroszkópia (TDS) a felületek kölcsönhatásainak és a deszorpciós energiáknak a vizsgálatát teszi lehetővé. Deszorpciós isothermák és kinetikai modellek segítségével meghatározható a deszorpciós ráta és a kapacitás. Analitikai alkalmazásokban a deszorpció gyakran a megkötött analit visszaszerzését jelenti, például a SPE folyamatban, ahol az analitot oldószerrel deszorbeálják, vagy katalizátor-regeneráció során a felületen megkötődött szennyeződés eltávolítására szolgál.

Alkalmazások közé tartozik a környezetvédelem: talajból vagy vízből származó szennyezők deszorpciója és adszorbensek regenerálása; analitikai kémia, ahol a deszorpcióval visszaszerzik az analitot a mintából; katalizátorok regenerációja; gyógyszer- és anyagtudomány, ahol a deszorpció megértése segít a kioldódási profilok megtervezésében.

Befolyásoló tényezők közé tartozik a hőmérséklet, nyomás, oldószer típusa, a felület összetétele és porozitása, valamint az adszorpciós energia.