deformációképesség

Deformációképesség a anyagok vagy alkatrészek olyan tulajdonsága, amely megmutatja, mennyire képesek plasticus módon megváltoztatni a alakjukat külső teher alatt anélkül, hogy megrepednének vagy véglegesen meggyengülnének. Gyakran összefügg a formálhatósággal és a húzáshoz vagy nyomáshoz kapcsolódó deformációk elviselhetőségével. A fogalom értelmezése azonban anyagtól függően különböző területeken eltérő lehet: a fémeknél például a megnyúlás és a rövidülés, a műanyagoknál a viscoélek vagy a dilatáció adja meg, míg a kerámiai anyagoknál a törékenység határozza meg a korlátozott deformációt.

Mérése és értékelése. A deformációképességet gyakran a törési megnyúlás, a törési felületen mért átmérő- vagy területcsökkenés, illetve a formálhatóságot jellemző vizsgálatokkal értékelik. A sheet forming területen használatos Formálhatósági diagrammokkal, például Formálási Határ Diagramm: FLD, mutatják a fő és kisebb feszültségek mellett megengedett deformationszinteket. Szabványos vizsgálatok közé tartozik a húzási teszt, a cuppolási teszt és az adott anyagra szabványosított formai vizsgálatok.

Környezeti tényezők és anyagkialakítás. A deformációképességet befolyásolja a microstruktúra (gránomszerkezet, összetevők, fázisszerkezet), a hőmérséklet, a terhelés váltakozása és a rugalmas-plasztikus átmenet. A melegen formálható anyagok általában nagyobb deformációval formázhatók, a hidegen dolgozott anyagok viszont erősebbek és merevebbek lehetnek, gyakoriságuk pedig hat a deformáció fenntartására.

Alkalmazások. A deformációképesség kulcsfontosságú a gyártásban, például a mélyhúzásban, az extrusionben vagy más formázási folyamatokban. Az anyagválasztás és a folyamatparaméterek megtervezése során figyelembe veszik, hogy a megengedett deformáció mekkora legyen a kívánt geometria eléréséhez anélkül, hogy a repedés vagy végleges gyengülés következne be.