condensációs

Kondenzációs jelzőt olyan folyamatokra és jelenségekre használjuk, amelyek a kondenzációval kapcsolatosak. A kondenzáció a gáznemű anyagból történő folyékony halmazállapotba történő fázisátalakulás, amely általában hő szabadul fel. A kifejezés tehát a jelenségre, illetve különféle eljárásokra utal, amelyeket a kondenzáció jellemez.

Fizikai értelemben a kondenzáció akkor következik be, amikor a gőz telítettségi állapotba kerül, és a hőmérséklet csökkentése vagy a nyomás növelése hatására a gőz részecskéi összegyűlnek, s folyadékká alakulnak. E folyamat során felszabadul a kondenzációs hő, amely a fázisváltozáshoz kapcsolódó exotherm energiakibocsátásban nyilvánul meg. A jelenséget gyakran a dew point, azaz a harmatpont határozza meg.

A kondenzációs jelenségek megfigyelhetők a természetben és a technikában is. Meteorológiai környezetben a kondenzáció a harmat, a köd és a felhők képződésének alapja. Technikai alkalmazásokban a kondenzáció nélkülözhetetlen például a hűtő- és fűtő rendszerekben, ahol a gőz kondenzátorként folyadékká válik a hőcserélőkben. Az olyan eszközöknél, mint a kondenzátor vagy a párologtató, a gőz és a folyadék közötti fázisátalakulás energetikai és hőátadási szempontból központi.

Kémiai kontextusban kondenzációs reakcióknak nevezzük azokat a reakciókat, ahol két molekula összekapcsolódik, gyakran víz vagy más apró molekula kilépésével. Ilyen például az észterképződés és az amidáció, illetve a kondenzációs polimerizáció. Összességében a kifejezés több tudományterületen járul hozzá a gáz–folyadék kölcsönhatások és fázisváltozások megértéséhez.