cipzárakra

Cipzárak olyan mechanikus rögzítő–nyitó eszközök, amelyeket ruházatra, táskákra és más textiltermékekre szerelnek. A készülék két párhuzamos textilszalagból áll, amelyeket fogazott vagy spiráltekercses elemek kapcsolnak össze. A csúszó rész, a csúszka, felhúzásával a fogak összedolgoznak vagy szétválnak, ezáltal záródik vagy nyílik a cipzár. A felső és alsó végén általában stopper található, amely megakadályozza a csúszka kicsúszását.

Történelem: Az első gyakorlati változatot Whitcomb Judson fejlesztette ki, amelyet az 1890-es évek végén mutattak be. Gideon Sundback 1913 körül a mai, megbízhatóbb formát dolgozta ki, amely a későbbi cipzárak alapja lett. A 20. század során számos gyártó vett részt a fejlődésben; a YKK ma világszerte ismert név a cipzárgyártásban.

Típusok és anyagok: Az elválasztó (separating) cipzárak teljes hosszában elválaszthatók, például kabátoknál vagy felsőrészeknél. A nem elválasztó cipzárak nem teszik lehetővé a két oldal teljes szétválasztását, gyakoriak nadrágokon és táskákon. Fogazatuk lehet fémes (réz- vagy nikkelötvözet), műanyag vagy spirál (nylon) típusú. A fogak méretét gyakran jelzik számmal (például #3, #5, #8), amely az alkalmazástól függ. Léteznek speciális változatok, például vízálló vagy vízálló tömítéssel ellátott cipzárak, illetve rejtett vagy látszó kivitelek.

Alkalmazás és karbantartás: A cipzárak széles körben használatosak ruházatban, felszereléseken és táskákon. A zökkenőmentes működés érdekében kerüljük a túlzott erőteljes húzást, rendszeresen tisztítsuk a szennyeződésektől, és szükség esetén a mozgó részeket kezeljük zsírral vagy grafittal. Ha a fogak megsérülnek vagy a csúszka elenged, cserére vagy javításra van szükség.