chromatográfiával

A kromatográfia olyan analitikai módszer, amely a keverékek komponenseinek elválasztását és mennyiségi vagy minőségi jellemzését teszi lehetővé. Az elválasztás alapelve, hogy az összetevők különböző mértékben kötődnek a rögzített fázishoz (stationary phase) és a mozgó fázishoz (mobile phase). Az elválasztás során az összetevők az oszlopon keresztül haladva különböző sebességgel érkeznek a detektorra, így időben elkülönülnek.

Főbb típusaik közé tartozik a gázelemeken alapuló gázkromatográfia (GC) és a folyadékkromatográfia (LC), amely magában foglalja a nagy teljesítményű folyadékkromatográfiát (HPLC) és a hagyományos LC-t. Emellett léteznek vékony réteg-kromatográfiák (TLC), illetve különböző tömegbélyegző vagy affinitás alapú elválasztási módok, például ioncserés és méret-exklúziós kromatográfia. A hordozó fázis kiválasztása a célkomponensek kölcsönhatásain alapul, így a reversz- vagy normal-fázisú megközelítés, valamint a HILIC is gyakori.

Az eszközrendszer alapvető elemei közé tartozik egy injektor, egy kolonna és detektorok (például UV/Vis, refraktív index, tömegspektrometria). A folyamat lehet isokratikus vagy gradient alapú eluíció, és a detektor adja a kromatogramot, amely az egyes komponensek időalapú elkülönítését mutatja.

Alkalmazási területek széleskörűek: gyógyszerfejlesztés és minőség-ellenőrzés, környezeti analitika, élelmiszer- és italbiztonság, klinikai diagnosztika, biotechnológia és anyagtudomány. A módszert Mikhail S. Tsvet fedezte fel a 20. század elején, és azóta folyamatosan fejlődött a még kisebb koncentrációk megbízható méréséért és összetett minták elválasztásáért.