centralizáció

Centralizáció olyan állapot vagy folyamat, amelynek során a döntési hatásköröket és az ügyek intézését a szervezet vagy állam központi szintjére összpontosítják. Ebben a modellben a központi szervezet hozza meg a stratégiai döntéseket, és irányítja a végrehajtást, sokszor egységes normarendszer és eljárások alapján. A centralizáció megkülönböztetendő a decentralizációtól, ahol a helyi vagy alárendelt egységek nagyobb autonómiával rendelkeznek.

Típusai közé tartozik a politikai-administratív centralizáció, amely a döntéseket a központi kormányzathoz vagy vezetéshez köti; valamint a gazdasági és intézményi központosítás, amely például finanszírozási, jogalkotási vagy előírási kereteket egységessé teszi. Információs technológiában a központosított rendszerek összegyűjtik és központi helyen kezelik az adatokat. A centralizáció megvalósítható különböző mechanizmusokkal, például hierarchikus szervezeti felépítéssel, egységesítéssel, standardizációval, illetve központi finanszírozási és jogalkotási keretek alkalmazásával.

Előnyei közé tartozik a koordináció javítása, az egységes politikák és standardok érvényesítése, illetve a méretgazdaságosság. Hátrányai közé tartozik a helyi igények lassú figyelembevétele, a bürokrácia nőhetése, és a központi döntéshozatal túlzott kockázata vagy az innováció korlátozása. A centralizáció mértékét gyakran mérik szervezeti vagy közigazgatási szinten, figyelembe véve, hogy mennyire koncentrálódnak a hatáskörök a központban és mennyire korlátozott a helyi autonómia.