bájtok

A bájt a digitális információ alapvető mértékegysége, amelyet általában nyolc bit alkot. Egy bájt 2^8, azaz 256 különböző értéket képes tárolni, és ezzel lehetőséget ad a karakterek vagy más adatok kódolására.

Történetében a „byte” szó az IBM System/360 tervezésekor jelent meg, Werner Buchholz nevéhez köthető. Bár kezdetben a bájt hossza gépenként eltérő volt (6, 7, 9 bit), a 8 bites bájt később a legtöbb rendszeren standardmá vált.

Használata a számítástechnikában alapvető: a bájt az adatátvitel és a memória címzésének alapegysége. A legtöbb adatot bájtokban tárolják, és a karakterkódolások is bájtokkal dolgoznak; például az ASCII 7 bites, a modern Unicode (például UTF-8) pedig változó hosszúságú bájtok sorozatává alakítja a karaktereket.

Mértékegységek és előtagok: a bájtokat gyakran kilobájt (kB), megabájt (MB) vagy gigabájt (GB) formában jelöljük; a hagyományos értelmezésben ezek 1024-es alapúak, bár decimális előtagokat is használnak (1000 bájt). A mebibájt (MiB) és a gibibyte (GiB) pedig pontosabban, 1024-es alapú egységek.

Endianness: a sok bájtot tartalmazó adatok sorrendje architektúrától függően lehet big-endian vagy little-endian, ami meghatározza, hogyan értelmezi a gép a bájtok sorrendjét.

Összegzés: a bájt a számítástechnika egyik alapegysége, amely lehetővé teszi a karakterek és adatok hatékony tárolását és kezelését.