biztosítékot

A biztosíték védőeszköz, amely elektromos hálózatokban a túláram vagy rövidzárlat esetén megszakítja az áramkört, hogy megvédje az épületet, az eszközöket és a felhasználókat a tűzveszélytől és a károsodástól. Általában egy belső vezetőelemből áll, amely megolvad vagy eltörik, ha az áram meghaladja a névleges értéket, ezáltal a kapcsolást nyitja.

Működési elve szerint a túláram melegíti a biztosíték belső elemét; a megolvadt vagy megszakadt elem megszakítja az áramkört. Különböző típusok léteznek: betétes biztosítékek üveg vagy kerámia tokban, és ezek között megtalálhatók a gyorshatású, illetve az időlagos (torlódó) változatok. Gyakoriak a cartridge és a blade (régi autóipari) kivitelezések. A feszültség-tartomány és az áramerősség alapján választják ki a megfelelőt, és a névleges értékek megmutatják, milyen áramigény mellett működik biztonságosan.

Használata során a biztosítékot a megfelelő biztosítéktartóban vagy kapcsolótáblában helyezik el. Fontos, hogy a mindenkori körhöz igazított névleges áramú és feszültségű darabot alkalmazzák, és kiégett állapotban ne legyen kiváltó beszúróvezető. Biztonsági okokból a cserét áramtalanított állapotban kell elvégezni.

Szabványok és előírások: a biztosítékokra vonatkozó nemzetközi előírások közé tartozik az IEC 60127 és IEC 60269, illetve számos országban a UL 248 sorozat. A biztosítékok használata része a villamos rendszerek védelmi architektúrájának, és szükség szerint ki kell egészíteni őket áramkör-vezérlő megszakítókkal.