bizonyítani

Bizonyítani egy magyar ige, amelynek jelentése: valaminek az igazságát alátámasztani, bebizonyítani vagy demonstrálni. Gyakran használják akkor, amikor állítást, tételt vagy hipotézist kívánnak igazolni bizonyítékkal vagy ésszerű érveléssel. A beszédben a ige transziti: mindig valamire, valamely állításra vagy tényre vonatkozik.

A szóalap a bizonyít- gyök, infinitívuszban bizonyítani. A ragozás szabályos a -ni végződésű igékkel: jelen időben bizonyítok, bizonyítasz, bizonyít, bizonyítunk, bizonyítotok, bizonyítanak; múlt időben bizonyítottam, bizonyítottál, bizonyított, bizonyítottunk, bizonyítottatok, bizonyítottak; a jövő időt úgy képezzük, hogy bizonyítani fogok. A múlt participle a bizonyított, mely megvan bizonyítva vagy bebizonyítva.ismert formája a nyelvben a bizonyított tények vagy állítások leírására. A kapcsolódó főnevek közé tartozik a bizonyítás (az aktus vagy folyamat), a bizonyíték (bizonyítási eszköz vagy tény) és a bizonyítási teher.

Etymológia szempontból a szó a bizony- alapszóból és az -ítani képzőből áll, ami olyan igéket jelöl, amelyek valaminek az igazolását, megállapítását jelentik. A bizonyítani fogalom fontos a logikában, jogban, tudományban és a hétköznapi érvelésben, ahol az állítások érvényességét a felhozott bizonyítékok ereje határozza meg.

Lásd még: bizonyítás, bizonyíték, tény, állítás, érvelés, logika.