biogeográfiát

A biogeográfia a föld élővilágának eloszlását és történetét vizsgáló tudomány. A tárgykör magába foglalja a fajok térbeli mintázatait, elterjedésük határainak okait, valamint a múltbeli és a jelenkori környezeti hatások összefüggéseit. Célja megérteni, miért élnek bizonyos fajok egy helyen, és miért hiányoznak más helyekről, hogyan alakultak ki a biogeográfiai régiók.

Az eloszlásokat döntően a mozgásképesség, élőhelyi adottságok, ökológiai kölcsönhatások, domborzat és földtörténeti történések befolyásolják. A biogeográfiát több ágra osztják: történeti biogeográfia (paleobiogeográfia), filogeográfia, és az ökológiai, jelenkori biogeográfia. Ezek összekapcsolják a fosszilis adatokkal, genetikai sokféleséggel és térbeli mintázatokkal kapcsolatos vizsgálatokat.

Folyamatok közé tartozik a vicariancia és a diszperzió, a kivándorlás és a klímaváltozás hatására bekövetkező zónahatárok áthelyeződése. Kutatók GIS-alapú térképezéssel, faj-elterjedés modellezéssel (ENM), filogeográfiával és molekuláris vizsgálatokkal, továbbá fosszilis és paleoadatok integrálásával dolgoznak.

Historikusan a biogeográfia a 18–19. század megfigyeléseiből bontakozott ki; Humboldt, Darwin és Wallace hozzájárultak a kontinensek és fajok eloszlásának megértéséhez. Ma a genetikai adatokkal, ökológiai modellekkel és nagy adathalmazokkal bővült.

Az alkalmazások közé tartozik a biodiverzitás megőrzésének tervezése, élőhelyvédelmi döntések támogatása, klímaváltozás hatásainak előrejelzése, invazív fajok kezelése és ökoszisztémás szolgáltatások értékelése a környezeti menedzsment és a fenntartható fejlődés érdekében.