bevonatúak

Bevonatúak olyan anyagok, felületek vagy tárgyak, amelyek külső réteget, úgynevezett bevonatot viselnek a substrát közelében. A bevonat lehet funkcionális vagy esztétikai célú, és hosszabb élettartamot, javított teljesítményt vagy kifejezőbb megjelenést biztosíthat. A bevonatok a különböző alkalmazási területek igényei szerint végezhetők el.

Típusok és példák. Bevonatok lehetnek polimeres, kerámiás vagy fémes összetevőjűek. Polimer bevonatok például védelmet nyújtanak a korrózióval vagy kopással szemben, illetve csúszósságot vagy elektromos tulajdonságokat adhatnak. Kerámiás bevonatok gyakran szolgálnak hő-, kopás- vagy korrózióállósággal. Fémes bevonatok közé tartozik a galvanizálás vagy különböző vákuumos lemezzel történő bevonatolás. Biológiai értelemben a bevonat kifejezés utalhat olyan külső rétegekre is, mint a növényi vagy állati felületeken található védő- vagy nyálkás rétegek.

Előállítási eljárások. Bevonatok készülhetnek például elektrokémiai galvanizálással, anodizálással, kémiai vagy fizikai gőz-depozícióval (CVD vagy PVD), oldat-gél technikával (sol-gel), vagy merítéses és permetezéses eljárásokkal. Minden módszer a bevonat összetételét, vastagságát és a felület tulajdonságait célozza meg.

Alkalmazások. Bevonatúak széles körben jelen vannak az autóiparban, az elektronikában, az eszköz- és csomagolóiparban, építőiparban és orvostudományban. A bevonatokról gondoskodó felülettervezés a korlátozott kopás- és hőállóság, illetve a szükséges funkcionális tulajdonságok biztosítására irányul.

További olvasmányok a felületi mérnöki és anyagtudományi témákban nyújtanak részletes példákat és technológiákat.