beszívódását

Beszívódása (felszívódás) a szervezetbe kerülő anyagoknak az a folyamata, amely során a kiindulási helyükről a véráramba, illetve bizonyos esetekben közvetlenül a célsejtekhez jutnak. A fogalom kiterjed például gyógyszerekre, tápanyagokra és egyéb hatóanyagokra. A felszívódás többféle mechanizmussal mehet végbe: passzív diffúzió a sejthártyán keresztül, amely általában a molekula lipidloldhatóságától és méretétől függ; aktív transzport, energiafelhasználással és speciális transzportfehérjék közreműködésével; valamint endocitozis vagy transzcitozis, amikor nagyobb molekulák vagy részecskék jutnak be.

A felszívódást befolyásoló tényezők közé tartozik a molekula fizikai-kémiai tulajdonságai (oldhatóság, lipofilitás, sav-bázis karakter), a készítmény formája és a környezeti feltételek (például pH), a kiindulási felület érintkezési aránya és a keringési véráram hozzáférhetősége. A biohasznosítás, vagyis a beadott mennyiségből mennyit hasznosít a szervezet, szoros összefüggésben áll a felszívódás mértékével és sebességével.

Az útvonalak közül az orális felszívódás a legáltalánosabb: a hatóanyag a gyomor-bél rendszeren keresztül oldódik, majd a vékonybél falán átjutva a portális vénás rendszerbe kerül, ahol részben metabolizálódhat az első áthaladás során, és a máj által módosítva érheti el a rendszerkeringést. Bőrön történő felvétel vagy inhaláció esetén pedig más tényezők, például perméabilitás és formuláció dominálnak.