belélegzést

Belégzés, vagy belélegzés, a levegő tüdőbe történő bejuttatásának folyamata. A belégzés a légzés két fő fázisának egyike, amely során oxigént juttatunk a szervezetbe, és megkezdődik a külső légzés. A kifejezés leggyakoribb alakja a belégzés, de előfordul a belélegzés forma is; az utóbbi a mondatban az esemény tárgyaként fordul elő, például belélegzést befolyásoló tényezők.

Az etimológiája a belélegezni ige származékaként értelmezhető: a bel- előtag a "be" jelentésű kapu, a lélegezni a lélegzetet, lélegzést jelenti, így a belégzés szó az inhaláció folyamatát nevezi meg. A kifejezés tehát a légzésre épülő, belső levegőbeviteli eseményre utal.

Mechanizmusa a fiziológiában: inspiráció során a rekeszizom és a külső bordaközi izmok összehúzódnak, a mellkasüreg kitágul, ezért a mellkasnyomás csökken. Ennek hatására a levegő áramlik a felső légutakon keresztül a tüdőbe, addig, amíg a nyomáskülönbség kiegyenlítődik. A tüdőben a levegő oxigénje diffundál az alveolusok és a kapillárisok közötti sejtfalon át a vérbe, a szén-dioxid pedig visszafelé diffundál, hogy kilégzéskor távozhon. Normális körülmények között a belégzés nyugalomban csendes és mérsékelt, sportolás vagy stressz esetén pedig mélyebb lehet.

Klinikai szempontból a belégzés fontos a hatékony oxigénfelvételben és a szén-dioxid kiürítésében. Betegségek vagy állapotok befolyásolhatják a belégzés mélységét és ütemét (például hipoventiláció vagy hiper- és hiperventiláció). A légzés vizsgálatában gyakran használnak spirometriát és más funkcionális méréseket a belégzési funkció megértésére és monitorozására. A mindennapi életben és a terápiában a kontrollált belégzési gyakorlatok segíthetnek a stressz csökkentésében, a foglalkozások és sportteljesítmény javításában, valamint rehabilitációban.