befogadóképességgel

A befogadóképesség (angolul carrying capacity) egy adott élőhely vagy ökoszisztéma számára maximálisan fenntartható populációméretet jelöl. Ez a szám olyan mennyiséget jelent, amely mellett a populáció hosszú távon stabil marad, vagyis a környezet erőforrásai nem merülnek ki tartósan, és az élőhely állapota nem romlik. A befogadóképesség nem állandó érték: környezeti feltételek, fajok kölcsönhatásai és az emberi tevékenység megváltoztathatják.

A befogadóképességet számos tényező határozza meg, például az élelemhez, vízhez és élőhelyhez való hozzáférés, az erőforrások elosztása, a versengés és ragadozás, a betegségek, a klíma és a szezonális ingadozások. Emellett a technológiai fejlesztések és a menedzsment intézkedések (például vadgazdálkodás, halászati szabályozás) átmenetileg növelhetik vagy csökkenthetik a befogadóképességet. A legtöbb modellezésben a logisticus növekedési modell foglalkozik a kérdéssel, ahol a dN/dt = rN(1 - N/K) képletben K a befogadóképesség.

Gyakorlatban a befogadóképesség nem fix, változhat földrajzi területen, fajonként és időben. Túlfogadás vagy overshoot, aminek következtében a populáció meghaladja a K-t, gyakran erőforrások gyors kimerüléséhez és populációs eséshez vezethet. A fenntartható használat célja, hogy a K-t és a környezet regenerációs képességét figyelembe véve biztosítsa a hosszú távú fennmaradást.

Összegzésként a befogadóképesség alapvető fogalom az ökológiában, ökológiai modellezésben és a természetes erőforrások fenntartható kezelésében. A kifejezés gyakran használatos a természetvédelem, a halászat- és vadgazdálkodás kontextusában, de alkalmazható a városi és társadalmi rendszerek befogadóképességének leírására is, amikor az infrastruktúra és szolgáltatások kapacitását értelmezik.