audioformátumok

Az audioformátumok olyan fájl- vagy adatformátumok közössége, amelyek a hang rögzítését, tömörítését és lejátszását teszik lehetővé. Gyakran elkülönítjük a kódolási formátumot (codec), amely a hangbitek tömörítését vagy nyers PCM-adatok továbbítását végzi, a konténertől pedig azt, hogy ezek a bitfolyamok hogyan társulnak metaadatokkal és a hangsávval. A választás alapvetően attól függ, mire használjuk a hanganyagot: hosszú távú archiválásra, nappali hallgatásra vagy streamingre.

Veszteségmentes formátumok közé tartozik a FLAC és az ALAC, valamint a PCM-alapú WAV és AIFF. Ezek megőrzik a hang eredeti minőségét, általában nagyobb fájlméretet eredményeznek. A FLAC például jól tömörít anélkül, hogy az audioadat veszteséget szenvedne, és széles körben támogatott zenei archívumokban, szoftverekben.

Veszteséges formátumok a legelterjedtebbek közé tartoznak: MP3, AAC és OGG Vorbis, valamint az Opus (különösen a valós idejű közvetítéseknél). Ezek a kódolók lényegesen kisebb méretet adnak a hangadatoknak, gyakran észrevehető minőségromlás nélkül a megfelelő bitrátán. MP3 még mindig széles kompatibilitást nyújt, az AAC pedig hatékonyabb bitrátákkal jobb hangzású.

MIDI formátum a hangot magának a hangfájltól elkülönítve kezeli: eseményadatokat tartalmaz, amelyek lejátszását szintetizátor vagy samperek végzik. Emiatt a MIDI-állományok mérete jóval kisebb, de nem tartalmaz zenei hangt azonos formában, csak vezérlőinformációkat.

Szempontok a választáshoz: eszköz- vagy platformtámogatás, archíválási célok, szükséges minőség és sávszélesség, licenc- és DRM-korlátok. Végső soron a formátum kiválasztása a felhasználási céltól és a kompatibilitástól függ.