archíválás

Archíválás olyan tevékenység és állapot, amelynek célja a dokumentumok, adatok és kulturális értékek hosszú távú megőrzése és hozzáférhetőségének biztosítása. Gyakran intézményi keretben történik, és magában foglalja a kiválasztást (megőrzendő érték megítélése), a leíró metaadatokkal való ellátást, a tárolást és a karbantartást. Ezzel szemben a mentés (backup) jellemzően gyors helyreállításra szolgál éles környezetben; az archíválás hosszú távú megőrzést és hitelességet céloz.

Két fő típusa van: fizikai archíválás (papíralapú vagy tárgyak, filmek, hang- és videoanyagok fizikai tárolása) és digitális archíválás (elektronikus dokumentumok és adatok megőrzése). A digitális archíválás során kiemelt szerepe van a leíró metaadatoknak, az adatok integritásának megőrzésének és a formátummető- vagy migrációs stratégiáknak a technikai obsolescencia elkerülése érdekében.

A folyamat részei közé tartozik az értékelés és kiválasztás (melyanyagok érdemesek hosszú távú megőrzésre), a katalogizálás és metaadatok létrehozása, a fizikai vagy digitális tárolás, a hozzáférés archivált formában való kezelése, és a megőrzési stratégia karbantartása. Megőrzési időtartamok (retenciós rendek) és hozzáférési jogok is gyakran részei az archíválási politikáknak.

Általános szabványok és elvek között gyakran megjelennek a metaadat-sémák (például Dublin Core vagy PREMIS), valamint a formátum- és megőrzési stratégiák, melyek segítik az adatok autentikusságának és érhetőségének hosszú távú megőrzését. Jogilag és adatvédelmi szempontból az archívumoknak biztosítaniuk kell a jogosultságokat, a hitelességet és a védelmet a személyes adatokkal kapcsolatos előírásoknak megfelelően.