anyagmegmaradást

Az anyagmegmaradás törvénye, más néven tömegmegmaradás törvénye, egy alapvető fizikai és kémiai elv, amely kimondja, hogy zárt rendszerben az anyag mennyisége állandó marad. Ez azt jelenti, hogy sem anyag nem keletkezhet, sem nem semmisülhet meg, csak átalakulhat. Más szavakkal, a rendszerben lévő atomok és molekulák mennyisége egy reakció vagy folyamat során változatlan marad.

A törvényt először Antoine Lavoisier fogalmazta meg a 18. században, aki gondosan mért kísérleteket végzett a kémiai reakciók során. Bebizonyította, hogy a reakció előtt és után a felhasznált és keletkezett anyagok tömege megegyezik. Ez az elv forradalmasította a kémia megértését és megalapozta a modern kémiai kutatásokat.

A mindennapi életben az anyagmegmaradás törvénye számos jelenségben megfigyelhető. Például, ha vizet fagyasztunk, az folyékony halmazállapotból szilárd halmazállapotba megy át, de a vízmolekulák száma és így a tömeg nem változik. Hasonlóképpen, égés során a fa eloxódik és hamuvá válik, de a fa, az oxigén és a keletkező füst és hamu össztömege megegyezik az égés előtti fa és oxigén össztömegével.

Később a relativitáselmélet megjelenésével módosult az elv, amely szerint energia és tömeg egymásba alakítható. Azonban makroszkopikus rendszerekben, beleértve a kémiai reakciókat is, az anyagmegmaradás törvénye továbbra is érvényes és rendkívül hasznosnak bizonyul.