albedója

Az albedója (albedo) egy felület vagy égitest fényvisszaverő-képességének mérőszáma. Megmutatja, hogy a beeső fény közül mekkora hányad kerül visszaverésre. Az albedó értéke általában 0 és 1 között van, vagy százalékban kifejezve 0–100%.

Fajtái közül a legfontosabb a Bond-albedó, amely az összes irányból és összes hullámhosszon visszavert energia arányát mutatja. A geometriai albedó a nulla fázisszöghöz viszonyított fényességet adja egy ideális, diffúz diszkhez képest. Spektrális albedó pedig a visszaverődést hullámhosszonként írja le, és összhangban adható meg a felület összetételéről.

Mérése és értelmezése megfigyelésekkel történik: fotometriával, spektroszkópiával, valamint űrmissziók és földi teleszkópok adataival. Kis testeknél gyakran a fényességet a mérettel együtt használják az albedó becsléséhez; bolygók esetén pedig a fázisszög és a légkör hatását is figyelembe kell venni.

Befolyásoló tényezők: a felület összetétele és textúrája (jég, kőzet, szerves anyagok), a felhőzet vagy atmoszféra jelenléte, és a fény visszaverődés iránya.

Jelentősége: az égi testek energiaegyensúlyának becsléséhez, éghajlati modellezéshez és a felszín összetételének feltárásához. Példák: a Föld átlagos Bond-albedója körülbelül 0,30; a Vénuszé 0,65–0,75; a Holdé 0,12. Friss hó albedója 0,8–0,9 is lehet.