alapszínek

Az alapszínek olyan színek, amelyek más színek keverésével nem állíthatók elő, de ezekből kiindulva szinte bármilyen más szín előállítható. A fogalom értelmezése a színmodelltől függ.

Az additív színkeverésben, amelyet például a fény kijelzőknél (monitorok, televíziók) alkalmaznak, az alapszínek a vörös, a zöld és a kék (RGB). Ezen színek különböző arányú keverésével jön létre a többi szín. Például a vörös és a zöld keveréke sárgát eredményez. Az RGB színmodellben a három alapszín azonos arányú keveréke a fehéret adja, míg ezek hiánya a feketét.

A szubtraktív színkeverésben, amelyet a nyomtatásban és a festékeknél használnak, az alapszínek a cián, a magenta és a sárga (CMY). Ezek a színek elnyelik a spektrum bizonyos részeit. A cián elnyeli a vöröset, a magenta a zöldet, a sárga pedig a kéket. A három alapszín egyenlő arányú keveréke elméletileg a feketét adná, de a gyakorlatban általában sötétszürkét vagy barnát eredményez, ezért a nyomdai rendszerekben gyakran fekete (K) színt is használnak (CMYK).

A hagyományos művészettörténetben és a festészetben gyakran említik a pirosat, a sárgát és a kéket alapszíneknek. Ez a megközelítés a hagyományos festékalapú keverésre épül, ahol ezek a színek a legkönnyebben elérhető, és más színekkel keverve jó eredményeket adnak. Bár ez a felosztás nem felel meg teljesen a modern színelméletnek, továbbra is széles körben használatos az oktatásban és a művészeti gyakorlatban. A szigorúbb értelemben vett alapszínek fogalma tehát a konkrét színmodellhez kötődik.