adatrögzítésmutatókat

Adatrögzítésmutatók egyesítenek jelzéseket vagy zászlókat, amelyeket az adatsorokhoz rendelnek a rögzítés során. Ezek a metaadatok azt szolgálják, hogy az egyes adatpontok kontextusát egyértelmű legyen: jelölik az állapotot, a minőséget, a mérés környezetét vagy a kapcsolódó eseményeket, és segítik az adatok későbbi értelmezését és feldolgozását.

Általában két fő csoportba sorolhatók: állapotjelzők és minőségi/szabályozási jelzők. Az állapotjelzők például megmutatják, hogy a rögzítés sikeres volt-e, érvényes-e az időbélyeg, és előfordult-e szenzorhiba. A minőségi jelzők pedig utalhatnak a mérés megbízhatóságára, zajszintre vagy a kalibrációs állapotokra.

Megvalósításuk többféle lehet: beépített jelzőbiteket tartalmazó adatsor vagy külön metaadatmező, amely a mutatók értékeit és a kapcsolódó definíciókat tartalmazza. Gyakori a bit-alapú státuszbyte vagy metadata objektum használata, amelyben minden mutatónak van egy egyértelmű jelentése és helye. Az időkép és esemény-jelölés gyakran kapcsolódik ezekhez a mutatókhoz.

A használat fő területei közé tartozik az ipari automatizálás, környezeti megfigyelés és tudományos kísérletek, ahol a nyomon követhetőség, az adatok integritása és a kimeneti minőség gyors felmérése fontos.

Előnyei közé tartozik a könnyebb adattisztítás, hibadetektálás és adatelemzés támogatása, valamint a több forrásból származó adatok összerakásának megkönnyítése. Kihívást jelent a konzisztens értelmezés és a szabványos, interoperábilis struktúra fenntartása, mert a megnevezések és a jelentések iparáganként változhatnak.

Szabványokról és interoperabilitásról: nincs egyetlen globális előírás, a domain-specifikus protokollok és adat-keretrendszerek határozzák meg a mutatók felépítését. A jó gyakorlat a részletes metaadat-nyilvántartás és egy adat-szótár (data dictionary) létrehozása, amely leírja a mutatók jelentését, formátumát és a processzorok általi értelmezését.