abszorpcióval

Az abszorpció olyan jelenség, amely során egy közeg energiát nyel el, és a beérkező sugárzás vagy energia részben vagy egészben elnyelődik a közegben. Az elnyelés mechanizmusa függ a hullámhossztól és a közeg elektron- vagy rácsrendszerétől: elektronátmenetek, vibrációs vagy fononos átmenetek, illetve egyéb kölcsönhatások révén kerül át energiát a közegre.

Az abszorpciós jelenségek mérhetők és modellezhetők. A közegben az intenzitás csökkenését szabályozó mennyiség az abszorpciós együttható vagy a köböző formákban használt kifejezések szerint a törvények. A Beer–Lambert törvény például összekapcsolja az elnyelést a koncentrációval és a távolsággal: I = I0 · 10^(-ε c l), ahol I0 a kiinduló intenzitás, ε a moláris elnyelési képesség, c a koncentráció és l a fény útja. Helyettesítő formában az I = I0 e^(-αl) is használatos, ahol α az abszorpciós együttható.

Az abszorpciós spektroszkópia olyan analitikai módszer, amely a fény egyes hullámhosszainak elnyelését méri, és ez alapján meghatározható a vizsgált anyag összetétele vagy koncentrációja. Gyakori területei közé tartozik a környezeti analitika, élelmiszer- és gyógyszeripar, biomedicina és anyagtudomány. Az elektromágneses spektrum különböző részein ( UV–Vis, infravörös) alkalmazzák, az adatok pedig gyakran részletes anyagvizsgálatra és minőségellenőrzésre szolgálnak.

Fontos megkülönböztetés: az abszorpció a belső közegben történő energiaelnyelés, míg az adszorpció a felülethez kötődő kölcsönhatásokat jelenti. az abszorpcióval kapcsolatos fogalmak megértése alapvető a fény- és energiatranszport, valamint az analitikai módszerek értelmezéséhez.