Vízlágyításban

Vízlágyításban a cél a víz keménységének csökkentése, elsősorban a Ca2+ és Mg2+ ionok eltávolítása. A keménységet gyakran mg/L-ben adják meg CaCO3-hoz viszonyítva, és a lágy víz kevesebb lerakódást okoz a csövekben és kazánokban, könnyíti a mosószerek hatékonyságát és energiatakarékosságot tesz lehetővé.

Az ioncsere módszer a leggyakoribb. Egy cationcserélő gyanta Na+ formában van, és a víz Ca2+ és Mg2+ ionjait Na+ ionokra cseréli. A gyantát regenerálni kell NaCl-oldattal, amely a kicserélt ionokat visszavezeti a regeneráló oldatba, és a gyanta ismét Na+-formába kerül. A regeneráció során keletkező hulladékoldat kezelése környezeti és költségvetési szempontokat is figyelembe vesz.

Lime-softeningnek vagy mészoldásnak nevezzük a másik gyakori eljárást: kalcium-hidroxidot és nátrium-karbonátot adva a vízhez a Ca2+ és Mg2+ kiülepedik, főként CaCO3 és Mg(OH)2 formájában. A keletkező iszapot eltávolítják, és a víz lágyabbá válik. Ez a módszer általában nagyobb lúg- és iszap-képződéssel jár, de hatékony lehet magas keménység esetén.

Egyéb módszerek közé tartozik a fordított ozmózis és az elektromos lágyítás, amelyek membrán- vagy elektro-kémiai eljárásokon alapulnak; gyakran nagyobb beruházást és energiafelhasználást igényelnek.

Alkalmazások: lakossági vízkezelés, kazánháztartási és ipari folyamatok, ahol a lerakódások és habzás mérséklése, illetve a mosószerek hatékonyságának növelése fontos. A regenerációs oldatok és brine környezeti és jogi előírások alá eshetnek.

Mérőszámok: a keménységet mg/L CaCO3-ben mérik; megkülönböztetik ideiglenes (oldható) és állandó keménységet, és a kívánt lágyítás mértéke felhasználási területtől függ.