Utótagok

Utótagok, vagy suffixek, a magyar nyelvben olyan toldalékok, amelyeket a szógyök vagy szótő után kapcsolunk, hogy a szó jelentését vagy grammatikai funkcióját megváltoztassuk. Az utótagok lehetnek szóképzők (derivatív) vagy ragozási elemek (inflectional).

A szóképző utótagokból új szavak keletkeznek; például az -ás/-és vagy -ság/-ség képzők, amelyek igéből vagy melléknevből főnevet alkotnak (futás, boldogság). A ragozási utótagok a mondatban a viszonyokat fejezik ki: többes számot, birtokviszonyt vagy esetet jelölnek. A magyarban a többes számot gyakran -ok/-ek/-ök végződések jelzik; a birtokos személyt pedig -m, -d, -ja/-je végződések fejezik ki (például házam, házad, háza).

Az utótagok harmonikus rendszerben működnek; a végződések gyakran alkalmazkodnak a gyök végső magánhangzójához a magánhangzó-harmonizálás szabályai szerint. Például a helyhatározó jelölése -ban/-ben és -ba/-be; a társítás eszközét pedig -val/-vel, mint kézzel. A konkrét alak attól függ, hogy a gyök hogyan illeszkedik a szóba.

Összegzésként az utótagok nélkülözhetetlenek a magyar szóképzésben és a mondatszerkesztésben: velük a szóalapokból bővülő szókészlet keletkezik és a nyelv gazdagabb grammatika válik lehetővé.