Utódot

Utódot a magyar nyelvben az utód főnévnek az accusative, azaz tárgyesete. Az utód szó jelentése többértelmű: lehet származó, leszármazott, örökös vagy egy személyhez kapcsolódó utóda vagy követője. A hétköznapi beszédben gyakran használatos olyan értelemben, hogy valakinek a leszármazottja vagy követője; jogi vagy hivatalos kontextusban pedig a posztra vagy rangra utódot, azaz örökös vagy sikeres személyt jelenthet.

Használatára példák: Látom az utódot. Ebben a mondatban az utód tárgyként áll, és a beszéd középpontjában az illető személy áll. Az uralkodó kinevezte az utódot a trónörökös szerepébe, vagyis egy személyt jelöl ki utódként. Emellett a kifejezés gyakran előfordul családfakutatásokban vagy történelmi kontextusokban is, amikor a családban következő generációról beszélnek.

Nyelvtani megjegyzés: az utód főnév ragozható, a nőnemű vagy hímnemű alanyokra is használható, és többes számú alakja az utódok. Az accusative formája általában -ot végződés, amely a határozott tárgyat jelöli a mondatban.

Etymologia: a szó magyar eredetű, a gyökérben a követés, utánzás jelentéshez kapcsolódó utó‑ gyök található, amelyet a -d képző és a határozott tárgy jelölése követ. A szó jelentése és használata széles spektrumot ölel fel a genealogiai, jogi és társadalmi kontextusokban.

See also: utód (tárgyszó), örökös, öröklés.