Távcsövek

A távcső olyan optikai eszköz, amely távoli tárgyak megfigyelésére szolgál. A fény gyűjtésével és a kép nagyításával lehetővé teszi részletek megfigyelését. A távcsövek legfontosabb típusai a refraktorok (lencsés távcsövek), a reflektorok (tükrös távcsövek) és a katadioptrikus rendszerek, amelyek kombinálják a lencséket és tükröket. Az alkalmazásukkal megkülönböztetett módon lehet célkövetést, földi megfigyelést és csillagászati megfigyelést végezni.

A legfontosabb alkatrészek a tubus, az objektív (fő lencse vagy főtükör), az okulár (amellyel a nagyított képet szemléljük), a kereső és a megfigyelést támogató állvány vagy hordozó. A nagyítás becslése M = az objektív fókusztávolsága osztva az okulár fókusztávolságával történik. A fénygyűjtő képesség az objektív átmérőjének a négyzete alapján nő; nagyobb átmérő több fényt gyűjt és részleteket mutat.

A refraktorok előnyei közé tartozik a stabil kép és alacsony karbantartás, hátránya pedig a nagy átmérőnél költség és a kromatikus aberráció. A reflektorok nincsenek kromatikus hibával és kedvezőbb árúak nagyobb átmérőknél, de igénylik a precíz kollimációt. A katadioptrikus rendszerek kompaktak és jó kompromisszumot kínálnak.

Megfelelő használat mellett a távcsövek széles körben elterjedtek a csillagászati és a földi megfigyelésekben, különösen a kezdők és a haladó felhasználók körében. Biztonsági megfontolásként soha ne irányítsuk a Nap felé.