Tápanyagellátottság

Tápanyagellátottság a szervezet vagy rendszer számára nélkülözhető tápanyagok rendelkezésre állásának és felhasználhatóságának mértéke. Ebben az értelemben megkülönböztethető a talaj állapota, a növények tápanyagigénye, és az emberi vagy állati táplálkozás tényleges bevitele és hasznosulása.

Az agrárgyakorlatban a talaj tápanyagellátottsága azt jelenti, hogy a talaj mennyi oldható és hozzáférhető makro- és mikrotápanyagot biztosít a kultúrnövények számára. Ezt befolyásolja a talaj pH-ja, szervesanyag-tartalma, ásványi összetétel, textúrája és a cserélt részecskéken lévő töltéskapacitás (CEC).

Feltételeket befolyásolnak még a környezeti tényezők (nedvesség, hőmérséklet), a növény fejlettségi állapota, valamint a gazdálkodási gyakorlatok, például a műtrágyázás, növénytakaró és talajmódosítás.

Értékelése talajvizsgálatokkal történik, például oldható formák meghatározásával és szervesanyag-tartalom méréssel; növények esetében lomb- vagy levélvizsgálatokkal is nyomon követhető a tápanyag-ellátottság. Emberi és állati táplálkozásban a tápanyagellátottságot táplálkozási adatok, élelmiszer-nyilvántartások és laboratóriumi biomarkerek alapján értékelik.

Hiány vagy túladagolás esetén a növekedés, termés vagy egészség súlyosan sérülhet. A kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottság fenntartása gyakran célzott műtrágyázást, talajtulajdonságok javítását, és a tápanyag–körforgás fenntartható menedzsmentjét igényli.

Mind a mezőgazdaságban, mind az élő rendszerekben a tápanyagellátottság kulcsfontosságú tényező a növekedés, a termelékenység és az ökoszisztéma-egészség szempontjából.