Tájhasználat

Tájhasználat az a folyamat, amely során meghatározzák a földterületek különböző célokra történő felhasználását. A kifejezésben a „táj” szó egyszerre utal a földhasználati szótárbeli „tájra” és az adott cselekvési, gazdasági vagy kulturális célokra, így a tájhasználat fogalma ötvözi az agrár-, lakó- és ipari területek kezelését. A tájhasználati döntések jelentős szerepet játszanak a környezeti fenntarthatóságban, a biológiai sokféleség megőrzésében és a természetes erőforrások megőrzésében.

A tájhasználat alapvető típusai közé tartozik a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, közúti, vízképző és rekreációs területi felhasználás. Minden kategóriánál különböző szabályzatok és engedélyek határozzák meg a felhasználási módokat és határidőket. Magyarországon a tájhasználati szankciók leginkább az önmagával való Közsort EKOR program, valamint a megújuló energiaforrások perteleihez kapcsolódó irányelvek vannak.

A környezeti egyensúly és a fenntartható tájhasználat kulcskérdés a városiasodás, talajerózió, vízellátás és az éghajlatváltozás hatásainak kezelésében. A tájhasználati tervezéshez különböző információs rendszerek, mérések és modellezések használatosak, amelyeket a településrendezési rendeletek alá sorolnak.

Összességében a tájhasználat stratégiai szerepet tölt be a földhasználati politikában, biztosítva a fenntartható fejlődést, a természeti erőforrás védelem és a mai tudatosság szerint a közösségi igények egyensúlyát.